Kis Yoda Honlapja

Yoda csak egy van

Családomhoz kerülésem története:) Egyik kis gazdám kedves visszaemlékezése.

Yodababa,a vízfejû mopsz

Tavaly télen egy kutyatenyésztõ családhoz mentem dolgozni, hogy segitsek a kutyák körül takarítani és gondozni õket. Kedvesek és közvetlenek voltak, gondoltam maradok. Ekkor találtam rá Yodababára.
A pár, akiknél dolgoztam egy hónap múlva vetették fel az ötletet, hogy mopszokkal is foglalkoznának. Elmentek egy tenyésztõhöz, és megnézték az akkor pár hetes kiskutyákat. Ott találták meg ÕT. Már majdnem késõn érkeztek, épp meg akartak szabadulni tõle. Úgy gondolta a pár, hogy elhozzák a kicsit, hátha kikupálódik majd. A tenyésztõ ingyen odaadta, csak vigyék el tõle.
Hazavitték, én akkor épp dolgoztam. Mikor megláttam, azt hittem kisegér. Körülbelül 40 dkg lehetett, csont sovány, hatalmas vízfeje volt és a buksiján kezdõdõ, elég ronda bõrbetegség burjánzott, ott már egyáltalán nem volt szõr. Rettenetesen nézett ki és csak fürkészett azokkal a hatalmas bambi szemeivel. Adtam neki vitaminpasztát és megviszgáltam van e még valami baja. Kiderült hogy sérvje is volt. Megpróbáltam neki fõtt hust adni, de nem akart enni, inkább csak nyalogatta. Ekkor a párnak az jutott eszébe, hogy leteszik szopni a nemrég szült shar-pei mamához. A mama el is kezdte mosdatni és löködte magához hogy szopjon. Így elért egy kis sikert, szopikázni kezdett. De pár nap múlva, már nem szopott, megint fogyni kezdett, igy felkerült a lakásba hogy melegebb környezetbe legyen. Nekem eljött a vizsgaidõszak, igy fel kellett mondanom. Utoljára mentem dolgozni aznap. Mikor beléptem a babácska ott remegett egy nagy ketrecben és engem nézett. Nem birtam tovább: HAZAVISZEM!- mondtam. A pár beleegyezett, mert nem volt idejük vele foglalkozni, így megkönnyebbülve odaadták. Eljöttek velem a kutyaboltba, vettek neki konzervet, hogy ezzel is támogassanak, majd búcsút vettem tõlük. Hazaérve anyukám döbbenten nézte, hogy már megint mit hoztam haza! Ez a manó nem fog megmaradni.-mondogatta. Letettem a picit aludni, végig is durmolta az éjszakát. Másnap vittem az állatorvosunkhoz, akivel nagyon jóban vagyok, tudtam hogy õ segiteni fog. Miután megvizsgálta, kapott injekciókat, gyógyszereket, fürdetõket, krémeket, szóval egy kisebb vagyont hagytam ott. Napi feladatom ezután egy hónapig ez volt: reggel vizhajtó gyógyszer, majd vizhajtó injekció a bõr alá, délután gyógyszer bõrbetegség ellen, majd este újabb injekció és gyógyfürdõ. Kemény hónap volt, de mikor 2 hét múlva elkezdett nõni a fején a szõr, lemenni látszott a vizfeje, és forrt a kutacsa, újabb erõre kaptunk és tovább küzdöttünk: Yoda és én. Lassan nõni kezdett, nem kellett cumival etetni mert már szilárd ételt is beszipákolt. Boldog voltam! Lassan lemehettünk sétálni is, úgy élvezte! Nagyon szépen ment  a pórázon, de mivel annyira pici növésû volt csak a kiscicáknak való nyakörvecske volt jo rá. De egészséges volt!
Ma már nyolc hónapos, extra életvidám, mindig bolondos és rengeteg szeretetet árasztó hiperbogyóka, aki õrjöng otthon, mindenki nagy örömére. Néha még visszaemlékszem, és a fülébe súgom: Megmentettelek!